Sok szeretettel üdvözlök minden olvasót. Pisti írt nektek egy beszámoló az év utolsó horgászától én pedig szeretném megosztani veletek az év első horgászatának történéseit illetve az új tapasztalatokat.

Csak tekertem és tekertem!

A minap Bandi barátomtól érdeklődtem, hogy mi újság a Tisza tavon. Nagy élvezettel és nem kis sóvárgással hallgattam a beszámolóit süllőkről, kövesekről, koppintásokról.

Mivel barátom nem régóta lett családos ember így nem kellett sokáig nejemet győzködni, hogy menjünk el Bandeszékhoz és nézzük meg a kis jövevényt Mérten Ádámka személyében. Persze induláskor párom megjegyezte, hogy minek viszek baba látogatóban peca cuccot, de gyorsan meg is magyaráztam, hogy csak az újonnan beszerzett csalikat szeretném barátomnak megmutatni. Persze láttam a hitetlenkedést a szemében, ami nem is volt alaptalan.

Ezt követően bepakolás az autóba majd egy kis nógatásra beindult a jó öreg diesel masina, melynek jóindulatú dorombolását nem cserélném fel mással. Az Abádszalóki úton párommal beszélgettünk, fejben már azt latolgattam, hogy milyen csalival kezdjek, melyik helyek adnak majd halat.

Abádszalókra érve Bandi már várt minket a kapuban. Az üdvözlést követően megnéztük a gyerkőcöt majd míg a két asszony a szobában voltak mi Bandival már a terven törtük a fejünket, hogyan kéne megszökni pecázni egyet. Szerencsénkre megértették a sok célzást, hogy pl.:”nem tudom befagyott e a kifolyó” stb. és elengedtek minket.

Az első Süllő!

A kedvenc folyóm gátján autózva az idő hamar eltelik, így nem sokára megérkeztünk Tiszaderzsre ahol a csónakba egy Sherpát meghazudtoló teherbírással és gyorsasággal bepakoltunk a csónakba. Mire az utolsó fordulót a csónakba tettem már a motor is járt és láttam Bandin, hogy alig várja végre eloldjam a kikötő láncot.

A csatornán befelé haladva a Tisza felé már viszketett a tenyerem így a botot gyorsan kicsomagoltam orsó fel, zsinór befűz a gyűrűkbe és gyerünk, gyerünk.

Nekem is összejött!

Az első helyen lehorgonyozva már alig vártam, hogy a csalimat bevetésre küldjem. Még lehet, hogy a súly nem érte el az aljzatot Bandi már dobta is az elsőt. Sajnálatos módon mivel sem az időjárással sem pedig a halakkal nem volt megbeszélve a peca, ezért amikor már egy jó fél óra hossza alatt franciakockásra dobáltuk a pályát, kapás nélkül voltunk kénytelenek arrébb állni.

Ahogy Laci nagybátyám és nem mellékesen csapattársam mondaná, új hely új esélyek mottóval motor indít és gyerünk tovább. mikor már a harmadik helyet is kellett elhagynunk kezdett a lelkesedés alább hagyni. Ugrattam is társam, hogy ha látni akarsz nem kell bekamuzni egy vagonnyi süllőt csak mond, hogy hiányzok és eljövök.

Bandika ekkor már érezte a győzelmet!

Éppen a nem is tudom hányadik helyen horgásztunk mikor arra lettem figyelmes, hogy barátom orsójának féke felreccsen és a fonott zsinór semmivel össze nem keverhető hangja töri meg a csendet. Bandesz önfeledten fárasztott és a csónakhoz terelt egy 40 cm. körüli süllőt. Gyors fotó és mehet is vissza, éltető elemébe. Ezen a helyen eltöltöttünk még 20-25 percet, de nem volt több lakó a mederben. Mondtam is, hogy „Az volt elviszel a tutiba. Mikor megyünk oda.” Erre persze jött a válasz, hogy eddig is ott voltunk csak béna vagyok, és nem tudok halat fogni, neki pedig le van nyomva a jig fej horga.

Ismét egy szépség!

A további horgászat is hasonlóan jókedvűen telt. Jött a szokásos procedúra, súly fel, motor indít új hely. Bandesz itt is elmondta, na ez a tuti. Bevallom őszintén, hogy amikor kezdtem neki hinni, amikor egy 1,5 kilógrammos süllőt emelt a magasba diadalittasan. Én már akkor mondtam is, hogy úgy látszik ez a te napod, és így is lett, mert ezek után zsinórban fogott barátom 6 darab süllőt. Nekem bezzeg csak szépíteni volt lehetőségem és fogtam én is kettő darab nem nagy, de legalább kicsi kősüllőt.

Remélem találkozzunk még!

Na, és persze a titok, amire én sajnos későn jöttem rá: Én a hagyományos általam használt vezetési technikákat használtam, míg barátom az aljzattól egészen kicsi emelésekkel vezette csali, ami azt jeleni, hogy 5-7 cm apró emelésekkel vezette a csalit, majd hagyta visszaülni. Feltételezésem szerint ez azért volt, mert a süllők hozzá voltak „ragadva” a meder aljához és csak azt a csalit támadták, ami közvetlenül az orruk előtt haladt el. Tehát ha nagyot emelsz, a csalin egyszerűen átemeled a süllő fölött és az eléggé inaktívan táplálkozó süllő nem ront rá nagy távolságról.

Bandiéknál még jól kibabáztuk magunkat és vacsora után indultunk haza.

Nem, nem fog elmaradni a szlogen: GÖRBÜLJÖN MINDEKINEK!!!

Pocsai Krisztián-pergetőhorgász.